A Timóteushoz írt 1. és 2. levél
„A lelkipásztorkodás kézikönyve”
Az 1. Timóteus levél
Timóteus szent Pál leghűségesebb munkatársa, és kísérője, utjai során (Csel 17,14; 18,5; 19,22; 20,4. vö. 1Tessz 3,2-6; 1Kor 4,17,16,10-11, Fil 2,19-24, Rom 16,21; vö. 2Kor, Kol, Fil).
A levél írása idején szent Pál úton van, lelkeket gondoz, és lelkipásztori irányelveket ad tanítványának, Efezus püspökének.
A levélben szól „a papszentelésről”: vagyis hogy Timóteus püspöki hatalmát szent Pál „kézföltétele” által kapta (1Tim 4,14). A 2. Timóteushoz írt levél folytatja: „Szítsd fel magadban a kegyelmet, amely kézföltételem által van benned.” (2Tim 1,6).
A 2. Timóteus levelet
- Pál abból a börtönidejéből írja, ahol a halálra készül (többször volt börtönben, és írt börtönből). – A levél további tanácsokat ad a püspöknek, lelkipásztornak. De megjelennek benne szent Pál "búcsúszavai" is: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár rám az igaz élet koronája, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.” (2Tim 3,7-8)
Feladat: 1. Olvasd el az 1. levelet, és húzd alá azokat a kijelentéseket, amelyek különösen hozzád szólnak.
2. Ige: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4). "Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!" (2Tim 4,2). - Jézus apostolai óta minden korban voltak bátor férfiak, akik merték Isten Igéjének hirdetésére és a hívek szolgálatára szentelni magukat. Az apostolok után elsők között voltak Timóteus és Titusz. Ők az apostolok kézfeltétele által kapták meg a megbízatást, hogy püspökök, papok legyenek és így folytassák Jézusnak és az apostoloknak küldetését. - a) Imádkozzunk az elkövetkező időben különösen a papi és szerzetesi hivatásokért, hogy akiket Jézus hív, azok merjenek ma is igent mondani neki. b) Éljük meg jézusi küldetésünket. – Minden nap tegyünk valamit nem hívő vagy kereső ismerőseink iránti szeretetből, hogy közelebb vigyük őket Jézushoz.
„A lelkipásztorkodás kézikönyve”
Az 1. Timóteus levél
Timóteus szent Pál leghűségesebb munkatársa, és kísérője, utjai során (Csel 17,14; 18,5; 19,22; 20,4. vö. 1Tessz 3,2-6; 1Kor 4,17,16,10-11, Fil 2,19-24, Rom 16,21; vö. 2Kor, Kol, Fil).
A levél írása idején szent Pál úton van, lelkeket gondoz, és lelkipásztori irányelveket ad tanítványának, Efezus püspökének.
A levélben szól „a papszentelésről”: vagyis hogy Timóteus püspöki hatalmát szent Pál „kézföltétele” által kapta (1Tim 4,14). A 2. Timóteushoz írt levél folytatja: „Szítsd fel magadban a kegyelmet, amely kézföltételem által van benned.” (2Tim 1,6).
A 2. Timóteus levelet
- Pál abból a börtönidejéből írja, ahol a halálra készül (többször volt börtönben, és írt börtönből). – A levél további tanácsokat ad a püspöknek, lelkipásztornak. De megjelennek benne szent Pál "búcsúszavai" is: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár rám az igaz élet koronája, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.” (2Tim 3,7-8)
Feladat: 1. Olvasd el az 1. levelet, és húzd alá azokat a kijelentéseket, amelyek különösen hozzád szólnak.
2. Ige: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4). "Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!" (2Tim 4,2). - Jézus apostolai óta minden korban voltak bátor férfiak, akik merték Isten Igéjének hirdetésére és a hívek szolgálatára szentelni magukat. Az apostolok után elsők között voltak Timóteus és Titusz. Ők az apostolok kézfeltétele által kapták meg a megbízatást, hogy püspökök, papok legyenek és így folytassák Jézusnak és az apostoloknak küldetését. - a) Imádkozzunk az elkövetkező időben különösen a papi és szerzetesi hivatásokért, hogy akiket Jézus hív, azok merjenek ma is igent mondani neki. b) Éljük meg jézusi küldetésünket. – Minden nap tegyünk valamit nem hívő vagy kereső ismerőseink iránti szeretetből, hogy közelebb vigyük őket Jézushoz.