TESSZ 1. és 2. LEVÉL
Eszkatologikus levelek
(az ÚR eljön)
Háttere: Szent Pál 50-51-ben járt Tesszalonikában. Mint mindenütt, itt is a zsidók közt kezdte igehirdetését, de amikor azok többen elutasították, a pogányokhoz fordult. Tesszalonikából Athénba, majd Korintusba ment, onnan írta 1. levelét 52 tájt. Ezután nemsokára írta meg a 2. levelet is.
Az újszövetségi szentírásban a könyvek hosszúsági sorrendben következnek (Rokoko-galefil-koltete-timtimti-filzsid). A megírás rendjében azonban az Újszövetség elsőként leírt könyve az 1. tesszalonikaiakhoz írt levél.
Pál rövid ideig volt Tesszalonikában, talán csak néhány hétig (Csel 17,1-9). A támadások miatt távoznia kellett. Timóteust küldte hozzájuk, hogy tovább vezesse őket a hit útján (1Tessz 3,1-10). Pál 1-2 évvel a közösség alapítása után írja leveleit. E rövid idő alatt élő közösség született a kegyelemnek és Pál (és munkatársai) apostoli szeretetének hatására: olyannyira, hogy a megtértek Krisztusba vetett hite kiáradt, és átterjed tőlük Macedóniába és Ahájába (1Tessz 1,8). – Micsoda tűz gyúlhatott fel bennük!
A levelek témái:
1) A tesszalonikaiakhoz írt levelek az örök élet felé tekintenek – „eszkatologikus” szemléletet sugároznak. Az ősegyházban élő volt a várakozás Jézus eljövetelére, a világ végére. Legyetek készen. Eljön az Úr! (1,10; 5,1-5, 23). Mindkét levél ezzel kapcsolatos. – (Ez mindig a keresztény élet alapmagatartása kellene hogy legyen!!)
Elmélkedés: Legyen reggeli imám alapvető gondolata: Ma úgy akarok élni, hogy kész legyek napközben, vagy este Jézus elé állni, a mennybe lépni. Minél több cselekedet előtt indítsam fel: úgy szeretnék cselekedni, mintha az utolsó imám, szentmisém, munkaórám, találkozásom volna! Így akarok szeretni; így akarok újrakezdeni!
2) A levél egésze (különösen a bevezetője) tanítást ad arról, milyen az a szeretet – amely által az apostol az első egyházi közösségeket alapította (vö. 1T 1. fej; 2T 1. fej)!; illetve milyennek kell lennie ma is a mi szeretetünknek.
Elmélkedés: Vajon én törődök-e másokkal – mások megtérésével – gondoskodom-e lelki előrehaladásukról imával, szeretet szavával, törődéssel? - - Határozzam el: hogy apostol akarok lenni! Kezdjem el páli szeretettel „gondozni” barátaimat (legalább a legközelebbieket), a mellettem élőket, azzal a vággyal is, hogy Jézusra találjanak, vagy hitükben előre haladjanak!
3) A levél tartalmát illetően azt figyeljük meg: Vajon milyen alapelveket hangsúlyoz sz. Pál a frissen alapított egyházi közösségek számára?
a) A hitet és a szüntelen imádságot (1T 4,1-8; 5,16-17),
b) a kölcsönös szeretetet és az egységet (1T 3,12; 4,9-11; 2T 1,3),
c) az egyházi elöljárók tekintélyének tiszteletben tartását (1T 2,1-14; 5,12-13; 2T 2,13-16; 3,6)
Elmélkedés: Ezek az elvek adtak erőt-kegyelmet a tesszalonikai közösségnek hitük továbbadásához: hogy az evangélium tovább terjedjen Macedóniában és Ahájában. - Hogyan valósítom meg én ezeket az elveket saját közösségem építésében?
A Tesszaloniakiakhoz írt 2. levél
A 2. levélben az 1. levél gondolatköre folytatódik. De sarkítottan megjelenik egy kérdés: vajon mikor jön el az Úr? Pálnak vissza kell utasítania a tévedést: mely szerint, ha eljön az Úr, akkor nem kell dolgozni, tenni a feladatunkat, hiszen ha hamarosan eljön, akkor felesleges az építkezés (2,1-2; 3,10-13).
Elmélkedés: A levél felhívása az előzőnek folytatása: Álljunk készen az Úr eljövetelére minden nap azáltal, hogy ma tesszük teljes szívvel a mai nap feladatát! „Ne fáradjunk bele a jótettekbe” (3,13); „ne fecséreljük el haszontalanságokra az időnket” (3,11). Ily módon válik minden óra Istennek tetszővé, és maradandóvá az Úr napjára.
Eszkatologikus levelek
(az ÚR eljön)
Háttere: Szent Pál 50-51-ben járt Tesszalonikában. Mint mindenütt, itt is a zsidók közt kezdte igehirdetését, de amikor azok többen elutasították, a pogányokhoz fordult. Tesszalonikából Athénba, majd Korintusba ment, onnan írta 1. levelét 52 tájt. Ezután nemsokára írta meg a 2. levelet is.
Az újszövetségi szentírásban a könyvek hosszúsági sorrendben következnek (Rokoko-galefil-koltete-timtimti-filzsid). A megírás rendjében azonban az Újszövetség elsőként leírt könyve az 1. tesszalonikaiakhoz írt levél.
Pál rövid ideig volt Tesszalonikában, talán csak néhány hétig (Csel 17,1-9). A támadások miatt távoznia kellett. Timóteust küldte hozzájuk, hogy tovább vezesse őket a hit útján (1Tessz 3,1-10). Pál 1-2 évvel a közösség alapítása után írja leveleit. E rövid idő alatt élő közösség született a kegyelemnek és Pál (és munkatársai) apostoli szeretetének hatására: olyannyira, hogy a megtértek Krisztusba vetett hite kiáradt, és átterjed tőlük Macedóniába és Ahájába (1Tessz 1,8). – Micsoda tűz gyúlhatott fel bennük!
A levelek témái:
1) A tesszalonikaiakhoz írt levelek az örök élet felé tekintenek – „eszkatologikus” szemléletet sugároznak. Az ősegyházban élő volt a várakozás Jézus eljövetelére, a világ végére. Legyetek készen. Eljön az Úr! (1,10; 5,1-5, 23). Mindkét levél ezzel kapcsolatos. – (Ez mindig a keresztény élet alapmagatartása kellene hogy legyen!!)
Elmélkedés: Legyen reggeli imám alapvető gondolata: Ma úgy akarok élni, hogy kész legyek napközben, vagy este Jézus elé állni, a mennybe lépni. Minél több cselekedet előtt indítsam fel: úgy szeretnék cselekedni, mintha az utolsó imám, szentmisém, munkaórám, találkozásom volna! Így akarok szeretni; így akarok újrakezdeni!
2) A levél egésze (különösen a bevezetője) tanítást ad arról, milyen az a szeretet – amely által az apostol az első egyházi közösségeket alapította (vö. 1T 1. fej; 2T 1. fej)!; illetve milyennek kell lennie ma is a mi szeretetünknek.
Elmélkedés: Vajon én törődök-e másokkal – mások megtérésével – gondoskodom-e lelki előrehaladásukról imával, szeretet szavával, törődéssel? - - Határozzam el: hogy apostol akarok lenni! Kezdjem el páli szeretettel „gondozni” barátaimat (legalább a legközelebbieket), a mellettem élőket, azzal a vággyal is, hogy Jézusra találjanak, vagy hitükben előre haladjanak!
3) A levél tartalmát illetően azt figyeljük meg: Vajon milyen alapelveket hangsúlyoz sz. Pál a frissen alapított egyházi közösségek számára?
a) A hitet és a szüntelen imádságot (1T 4,1-8; 5,16-17),
b) a kölcsönös szeretetet és az egységet (1T 3,12; 4,9-11; 2T 1,3),
c) az egyházi elöljárók tekintélyének tiszteletben tartását (1T 2,1-14; 5,12-13; 2T 2,13-16; 3,6)
Elmélkedés: Ezek az elvek adtak erőt-kegyelmet a tesszalonikai közösségnek hitük továbbadásához: hogy az evangélium tovább terjedjen Macedóniában és Ahájában. - Hogyan valósítom meg én ezeket az elveket saját közösségem építésében?
A Tesszaloniakiakhoz írt 2. levél
A 2. levélben az 1. levél gondolatköre folytatódik. De sarkítottan megjelenik egy kérdés: vajon mikor jön el az Úr? Pálnak vissza kell utasítania a tévedést: mely szerint, ha eljön az Úr, akkor nem kell dolgozni, tenni a feladatunkat, hiszen ha hamarosan eljön, akkor felesleges az építkezés (2,1-2; 3,10-13).
Elmélkedés: A levél felhívása az előzőnek folytatása: Álljunk készen az Úr eljövetelére minden nap azáltal, hogy ma tesszük teljes szívvel a mai nap feladatát! „Ne fáradjunk bele a jótettekbe” (3,13); „ne fecséreljük el haszontalanságokra az időnket” (3,11). Ily módon válik minden óra Istennek tetszővé, és maradandóvá az Úr napjára.