Korintusiakhoz írt 1. és 2. levél
Háttér: Szent Pál 50-51-ben járt Korintusban, ebben az 500 000-es városban. Tesszalonikából érkezett ide (út közben hirdette az igét Athénben is). Másfél évig tartózkodott itt. Aquila és Priscilla sátorszövő műhelyében mesteremberként dolgozott (Csel 18,2).. A közösség nagyrészt alacsonyrangú pogány görögökből jött létre, de voltak gazdagabbak és zsidók is (1K 1,26-29; 1,22; 10,32). Pál távozása után feszültségek támadtak zsidók és görögök, rabszolgák és szabadok, férfiak és nők, gazdagok és szegények közt (1K 12,13; 7,21; 12,13). Több levelet írt nekik (leveleinek utalásai szerint talán ötöt - 1K 5,9; 2K 2,3;7,8; 10,1.10).
Szent Pál levelei többnyire nem egységes teológiai tanulmányok, hanem valódi levelek, amelynek egy-egy közösség esedékes kérdéseire adnak választ. Leveleinek – a sokféle kérdés megválaszolása közben – mégis általában van egy összefoglaló mondanivalója, tanítása. Jellegzetes példák erre a korintusiaknak írt levelek.
1. Korintusi levél
Egység
Központi témája: az EGYSÉG, illetve az Egyház.
1) A két levél bemutatja az egyház bűnös-emberi arcát: a szakadásokat, pártoskodásokat, szent Pál elleni támadásokat (2Kor!). Az apostol szembenéz ezzel a sebzett arccal (amely azóta is jellemzője az emberekből álló egyháznak is, nemcsak a világnak), és rámutat, hogy mindezek közepette az egyház Krisztusi titokzatos, misztikus teste (1K 12). E Test törvénye a szeretet és az EGYSÉG (1K 3-4; 13; 14,33; 16,14); alapja-gyökere: Krisztus keresztje (1K 1,18-2,16).
2) Az egyház egységének témájához kapcsolódik a legtöbb kérdés, amelyekkel az 1 Kor foglalkozik. E témák és megfogalmazások még nagyobb súlyt kapnak, ha tudjuk, hogy az Apostol az egyenetlenség közepette írja gondolatait:
1-2. fej. A levél első nagy gondolatköre 1,18-26 Krisztus keresztjéről szól: „A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet keresnek (e vélemények állnak a szakadások mögött is), mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük.” Benne jön létre az egység. Pál írja: „Én is, amikor nálatok jártam testvérek elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (2,2).- Az egység (és az egyház) „kulcsa”: a keresztreszögezett, megváltó Jézus.
2-3. fej. A Lélektől származó Bölcsesség (1,18-245; 2,6-16; 3,18-23) – szemben áll a vitát kiváltó emberi okoskodásokkal. A testi ember vitatkozik, a Kereszt titka és a Lélek eggyé tesz.
4-7. fej. gyakorlati tanácsok
Az egység építésének szempontjából szól a levél az apostoli küldetésről, és a „hierarchikus” szolgálatokról, amelyek az egység garanciái. Pál sem a maga nevében hirdeti Jézust, hanem „Isten titkainak megbízottja”, s kéri, így kövessék őt. Figyelmeztet, hogy kövessék Sztefánászt is, aki a közösség egyik vezetője. (4,1,14-16; vö.16,15-18)
6,1-11 Kitérő egy keresztények közötti pereskedésről: „Már az is hiba, hogy pörös ügyeitek vannak. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot?”6,7)
8-9. fej Egy konkrét kérdés – együnk-e az áldozati húsból? - alkalmat ad sz. Pálnak, hogy beszéljen az eggyé válás törvényéről. - Én is szabad ember vagyok, de „bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem… A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat… Gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.”(9,19-23)
– Pál elveszti magát szeretetből: eggyé válik környezetével (Jézus Keresztjének erejében). E magatartásával közvetíti Jézus szeretetét; és ily módon vezeti a lelkeket Jézushoz! A másért elveszíteni tudó szeretet teremti meg az EGYSÉGET. – Az áldozati húst is meg lehet enni ilyen húst, de ha zavarja a szeretet-egységet, inkább ne egyétek meg. A szereteté az elsőség. (8,1-13).
10-11. fej. Az Eukarisztia, mint az egység kenyere jelenik meg („sokan egy kenyér, egy test vagyunk” 10,17; vö. 11,17k). Ez az első leírt beszámoló az Eukarisztia alapításáról 11,23k. Ezt idézzük minden szentmisében.
12. fej. Az egység nagy képe: „Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai”. Ne vitatkozzatok, ki a nagyobb, ki az értékesebb. Mindenki egyenlő Krisztusba. A különböző „lelki adományokat ki-ki azért kapta, hogy használjon vele” (12,7), nem azért, hogy nagyobbnak gondolja magát.
13. fej. E test összetartója a Szeretet: Törvényeit a szeretet-himnusz foglalja össze.
14. fej. Csak egységben van helye a karizmatikus adományoknak pl. nyelveken szólásnak .
15. fej. Az 1Kor fontos tanítást ad a feltámadásról, ezen belül a test feltámadásáról (15). „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk.” Vele együtt a mi testünk is feltámad. – E téma különállónak látszik (a pogány világban fontos, ahol tagadták a feltámadást). De Pál itt is visszautal az egyenetlenségre. Az első fejezetekben kimondta, hogy a „testies”, földhözragadt magatartás okozza a szakadásokat (2,14; 3,3). Most visszautal erre: „Test és vér nem örökölheti Isten országát” (15,50). És ha az első fejezetben Krisztus keresztjéről szólt – a feltámadás zárja a levelet.
3) A levél sok megfogalmazása a korabeli viszonyok ismeretében válik érthetővé. Szent Pál általában nem száll vitába a helyi szokásokkal (úgyis elég sokat kell vitatkoznia fontosabb kérdéseken). Gyakran egyszerűen felidézi a kor szemléletét, szokásait, majd megvilágítja a keresztény magatartást vagy felfogást:
A korabeli fogalmak érintetlenül hagyásával beszél pl. a nők helyéről az egyházban. Először átveszi a korabeli felfogást, majd hozzáfűzi: „igaz ugyan, hogy sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül. Amint az asszony férfiből lett, úgy a férfi asszonytó születik, és minden Istentől van (11,2-16). (Még nyilvánvalóbban fogalmazza meg az asszony egyenlőségét az Ef 5,221-33, bár ismét alkalmazza a kor szemléletét is.)
Csoportbeszélgetési témák:
1. Mit mond számunkra, hogy a levél elejére került az 1K 1,10-2,16 gondolatköre?
2. Szent Pál mit tart a keresztény „bölcsesség” forrásainak? 1,18-245; 2,6-16; 3,18-23
3. Melyek a levél egyéb nagy témái? és hogyan kapcsolódnak ezek az egység témához?
a) Az Eukarisztia kapcsolata az egységgel: 11,17-34; vö. 10,16-18.
b) Az egység-egyház képe sz. Pálnál: 12. (Ennek mi a kapcsolata a 13. fejezettel?)
4) A Szentírás mely könyvei írnak az egység fontosságáról? Keressétek ki, hasonlítsátok össze ezeket? [1]
Ige: „A Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele.” (12,7)
Olvassuk a levelet, különösen a 12. fejezetből kiindulva. Mindnyájan kaptunk ajándékokat. Mindnyájan Krisztus testének építői lehetünk ajándékunkkal. Gondoljam át, hogy senkinél nem vagyok kisebb – hiszen Krisztus testének tagja vagyok, a Szentlélek temploma. A Testnek ezt a feladatát, amely az enyém, csak én tölthetem be. Isten így akart teljesnek: Ő határozta meg mindenegyes tag feladatát a testben. – Aki a szeretet törvényeit éli, az járja a legtökéletesebb utat (12,31; 13.). – Naponta legalább egyszer szerezzek örömet valakinek – adjam Jézus szeretetét – saját képességeimnek megfelelően.
2. Korintusi levél
„A könnyek levele”
Rajzoljuk fel a táblára a városokat, ahová szent Pál az eddig- vagy a következő órákon megismert leveleit írta. Egyszerre áttekinthetővé válik: honnan-hová írt levelet: Egyik városból elment a másik városba, és gyakran onnan írt vissza annak a közösségnek, amelyet el kellett hagynia.
Szent Pál missziós útjai közben írta leveleit. Tesszalonikából Korintusba ment. Innen írta vissza két levelét a tesszalonikaiakhoz 52-ben. Tesszalonika után Efezusban látott térítő munkához. Efezusból írta az 1Kor levelet 55 tavaszán; Efezusból ugyanebben az évben, 55-ben, a Galatákhoz is intézett levelet. Majd Macedonia felé indult, és útközben írta a 2Kor levelet 56 végén. Korintusból Rómába készült, s innen írta levelét a Rómaiakhoz 57-58-ban.
A 2Kor. levél az 1Kor. levéllel való rokonságában értelmezhető. Központi témája: az Apostol küldetésének védelme (vö. 6,3-10; 11,22-12,10), az ellene irányuló – szakadásokat okozó – vádaskodások visszautasítása.
Az események magyarázatául, gondoljuk meg: a korintusi közösséget szent Pál mindössze másfél év alatt alapította meg, majd továbbment hithirdető útján. Másfél év elég egy közösség belelkesedésére (az első szerelem ideje). Szent Pál távozása után bukkannak elő a szakadást támasztó emberi gyengeségek - sokan magukat tartják okosabbnak, vagy ők akarnak vezetők lenni -, amelyek következtében Pált is támadni kezdik. Ellene támadtak a „zsidózók”[2], a pogány vallásoktól megfertőzöttek, vagy éppen az egység titkát még kevéssé elsajátított keresztények. Célba veszik Pál emberi tulajdonságait is (10,1-18).
Pál korábban írt a közösségnek egy levelet, amelyet „könnyek levelének” nevezett (2Kor 2,3; 7,8). De ezt a levelet is nevezhetjük „könnyek levelének”, amennyiben a levél egésze arról szól, hogy Pálnak szenvedések és sértések között kellett ezt megírnia, válaszolva a személyét és megbízatását ért támadásokra.
Szent Pál „módszeréből” tanulhatunk: milyen szeretettel szól az őt megsértő korintusiakhoz (2,1-10; 7,8-16).
A levél sok lényegi tanítása - miközben a hit és a keresztény élet mély titkait fogalmazzák meg - kapcsolódik egészének témájához.
1,3-7. „Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéséből, olyan bőven árad ránk a vigasztalás” „Ő vigasztal meg minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat, azzal a vigasztalással, amellyel ő vigasztal meg minket” (1,4-5)
4,7-12 „Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk…”
12,7-10 Isten „azt felelte: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé…”
13,11-13 „Örüljetek, tökéletesedjetek… legyetek egyetértők, éljetek békében. Akkor veletek lesz a béke Istene.”
A 2. Korintusi levél fényt vet arra, milyen szenvedésekben – megbotozásokban, megkövezésben, többször hajótörésben, éhezésben, üldöztetésekben – volt része útja során (2K 11,22-29); illetve milyen körülmények között hirdette tovább Krisztust, és tudta kimondani: „örvendjetek az Úrban szüntelenül” (Fil 4,4.)
Ige: „Háromszor kértem az Urat szűnjék meg (gyengeségem), de azt felelte. Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé. Örömest dicsekszem tehát gyöngeségemmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.” (12,9)) – Szent Pál is küzdött emberi tehetetlenségével. Jó tudnom. Saját erőmből én sem tudom végigjárni az utat, amelyre lelkiismeretem, illetve Jézus és a Lélek hív, csak Isten erejében. Tegyem Isten elé gyengeségeimet: valljam meg hogy kicsi, tehetetlen vagyok – de egész hitemmel próbáljam kimondani: Megváltó Jézus, hiszek Benned, a Te erődben. És az Ő erejében kezdjek újra. Kezdjek örömmel hinni: elhinni, hogy Vele képes leszek legyőzni mindazt, amit nem sikerült eddig legyőznöm.… Minden nap (minden órában) újrakezdeni a hitben, ez a szentség útja, ez volt szent Pál útja is. Így halt ki belőle a büszkeség – és tudta betölteni őt Jézus. („Élek, de már nem én élek, hanem Jézus él bennem.”)
[1] Jn 17,20k; Mt 16,18; 18,18-20; Főparancs; Gal 5, 14-15; Ef, 4,3-4; Fil 2,2-3; Kol 3,14-15; 1Pt 4,8
[2] a zsidó vallási szabályok betartását kívánók
Háttér: Szent Pál 50-51-ben járt Korintusban, ebben az 500 000-es városban. Tesszalonikából érkezett ide (út közben hirdette az igét Athénben is). Másfél évig tartózkodott itt. Aquila és Priscilla sátorszövő műhelyében mesteremberként dolgozott (Csel 18,2).. A közösség nagyrészt alacsonyrangú pogány görögökből jött létre, de voltak gazdagabbak és zsidók is (1K 1,26-29; 1,22; 10,32). Pál távozása után feszültségek támadtak zsidók és görögök, rabszolgák és szabadok, férfiak és nők, gazdagok és szegények közt (1K 12,13; 7,21; 12,13). Több levelet írt nekik (leveleinek utalásai szerint talán ötöt - 1K 5,9; 2K 2,3;7,8; 10,1.10).
Szent Pál levelei többnyire nem egységes teológiai tanulmányok, hanem valódi levelek, amelynek egy-egy közösség esedékes kérdéseire adnak választ. Leveleinek – a sokféle kérdés megválaszolása közben – mégis általában van egy összefoglaló mondanivalója, tanítása. Jellegzetes példák erre a korintusiaknak írt levelek.
1. Korintusi levél
Egység
Központi témája: az EGYSÉG, illetve az Egyház.
1) A két levél bemutatja az egyház bűnös-emberi arcát: a szakadásokat, pártoskodásokat, szent Pál elleni támadásokat (2Kor!). Az apostol szembenéz ezzel a sebzett arccal (amely azóta is jellemzője az emberekből álló egyháznak is, nemcsak a világnak), és rámutat, hogy mindezek közepette az egyház Krisztusi titokzatos, misztikus teste (1K 12). E Test törvénye a szeretet és az EGYSÉG (1K 3-4; 13; 14,33; 16,14); alapja-gyökere: Krisztus keresztje (1K 1,18-2,16).
2) Az egyház egységének témájához kapcsolódik a legtöbb kérdés, amelyekkel az 1 Kor foglalkozik. E témák és megfogalmazások még nagyobb súlyt kapnak, ha tudjuk, hogy az Apostol az egyenetlenség közepette írja gondolatait:
1-2. fej. A levél első nagy gondolatköre 1,18-26 Krisztus keresztjéről szól: „A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet keresnek (e vélemények állnak a szakadások mögött is), mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük.” Benne jön létre az egység. Pál írja: „Én is, amikor nálatok jártam testvérek elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (2,2).- Az egység (és az egyház) „kulcsa”: a keresztreszögezett, megváltó Jézus.
2-3. fej. A Lélektől származó Bölcsesség (1,18-245; 2,6-16; 3,18-23) – szemben áll a vitát kiváltó emberi okoskodásokkal. A testi ember vitatkozik, a Kereszt titka és a Lélek eggyé tesz.
4-7. fej. gyakorlati tanácsok
Az egység építésének szempontjából szól a levél az apostoli küldetésről, és a „hierarchikus” szolgálatokról, amelyek az egység garanciái. Pál sem a maga nevében hirdeti Jézust, hanem „Isten titkainak megbízottja”, s kéri, így kövessék őt. Figyelmeztet, hogy kövessék Sztefánászt is, aki a közösség egyik vezetője. (4,1,14-16; vö.16,15-18)
6,1-11 Kitérő egy keresztények közötti pereskedésről: „Már az is hiba, hogy pörös ügyeitek vannak. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot?”6,7)
8-9. fej Egy konkrét kérdés – együnk-e az áldozati húsból? - alkalmat ad sz. Pálnak, hogy beszéljen az eggyé válás törvényéről. - Én is szabad ember vagyok, de „bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem… A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat… Gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.”(9,19-23)
– Pál elveszti magát szeretetből: eggyé válik környezetével (Jézus Keresztjének erejében). E magatartásával közvetíti Jézus szeretetét; és ily módon vezeti a lelkeket Jézushoz! A másért elveszíteni tudó szeretet teremti meg az EGYSÉGET. – Az áldozati húst is meg lehet enni ilyen húst, de ha zavarja a szeretet-egységet, inkább ne egyétek meg. A szereteté az elsőség. (8,1-13).
10-11. fej. Az Eukarisztia, mint az egység kenyere jelenik meg („sokan egy kenyér, egy test vagyunk” 10,17; vö. 11,17k). Ez az első leírt beszámoló az Eukarisztia alapításáról 11,23k. Ezt idézzük minden szentmisében.
12. fej. Az egység nagy képe: „Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai”. Ne vitatkozzatok, ki a nagyobb, ki az értékesebb. Mindenki egyenlő Krisztusba. A különböző „lelki adományokat ki-ki azért kapta, hogy használjon vele” (12,7), nem azért, hogy nagyobbnak gondolja magát.
13. fej. E test összetartója a Szeretet: Törvényeit a szeretet-himnusz foglalja össze.
14. fej. Csak egységben van helye a karizmatikus adományoknak pl. nyelveken szólásnak .
15. fej. Az 1Kor fontos tanítást ad a feltámadásról, ezen belül a test feltámadásáról (15). „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk.” Vele együtt a mi testünk is feltámad. – E téma különállónak látszik (a pogány világban fontos, ahol tagadták a feltámadást). De Pál itt is visszautal az egyenetlenségre. Az első fejezetekben kimondta, hogy a „testies”, földhözragadt magatartás okozza a szakadásokat (2,14; 3,3). Most visszautal erre: „Test és vér nem örökölheti Isten országát” (15,50). És ha az első fejezetben Krisztus keresztjéről szólt – a feltámadás zárja a levelet.
3) A levél sok megfogalmazása a korabeli viszonyok ismeretében válik érthetővé. Szent Pál általában nem száll vitába a helyi szokásokkal (úgyis elég sokat kell vitatkoznia fontosabb kérdéseken). Gyakran egyszerűen felidézi a kor szemléletét, szokásait, majd megvilágítja a keresztény magatartást vagy felfogást:
A korabeli fogalmak érintetlenül hagyásával beszél pl. a nők helyéről az egyházban. Először átveszi a korabeli felfogást, majd hozzáfűzi: „igaz ugyan, hogy sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül. Amint az asszony férfiből lett, úgy a férfi asszonytó születik, és minden Istentől van (11,2-16). (Még nyilvánvalóbban fogalmazza meg az asszony egyenlőségét az Ef 5,221-33, bár ismét alkalmazza a kor szemléletét is.)
Csoportbeszélgetési témák:
1. Mit mond számunkra, hogy a levél elejére került az 1K 1,10-2,16 gondolatköre?
2. Szent Pál mit tart a keresztény „bölcsesség” forrásainak? 1,18-245; 2,6-16; 3,18-23
3. Melyek a levél egyéb nagy témái? és hogyan kapcsolódnak ezek az egység témához?
a) Az Eukarisztia kapcsolata az egységgel: 11,17-34; vö. 10,16-18.
b) Az egység-egyház képe sz. Pálnál: 12. (Ennek mi a kapcsolata a 13. fejezettel?)
4) A Szentírás mely könyvei írnak az egység fontosságáról? Keressétek ki, hasonlítsátok össze ezeket? [1]
Ige: „A Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele.” (12,7)
Olvassuk a levelet, különösen a 12. fejezetből kiindulva. Mindnyájan kaptunk ajándékokat. Mindnyájan Krisztus testének építői lehetünk ajándékunkkal. Gondoljam át, hogy senkinél nem vagyok kisebb – hiszen Krisztus testének tagja vagyok, a Szentlélek temploma. A Testnek ezt a feladatát, amely az enyém, csak én tölthetem be. Isten így akart teljesnek: Ő határozta meg mindenegyes tag feladatát a testben. – Aki a szeretet törvényeit éli, az járja a legtökéletesebb utat (12,31; 13.). – Naponta legalább egyszer szerezzek örömet valakinek – adjam Jézus szeretetét – saját képességeimnek megfelelően.
2. Korintusi levél
„A könnyek levele”
Rajzoljuk fel a táblára a városokat, ahová szent Pál az eddig- vagy a következő órákon megismert leveleit írta. Egyszerre áttekinthetővé válik: honnan-hová írt levelet: Egyik városból elment a másik városba, és gyakran onnan írt vissza annak a közösségnek, amelyet el kellett hagynia.
Szent Pál missziós útjai közben írta leveleit. Tesszalonikából Korintusba ment. Innen írta vissza két levelét a tesszalonikaiakhoz 52-ben. Tesszalonika után Efezusban látott térítő munkához. Efezusból írta az 1Kor levelet 55 tavaszán; Efezusból ugyanebben az évben, 55-ben, a Galatákhoz is intézett levelet. Majd Macedonia felé indult, és útközben írta a 2Kor levelet 56 végén. Korintusból Rómába készült, s innen írta levelét a Rómaiakhoz 57-58-ban.
A 2Kor. levél az 1Kor. levéllel való rokonságában értelmezhető. Központi témája: az Apostol küldetésének védelme (vö. 6,3-10; 11,22-12,10), az ellene irányuló – szakadásokat okozó – vádaskodások visszautasítása.
Az események magyarázatául, gondoljuk meg: a korintusi közösséget szent Pál mindössze másfél év alatt alapította meg, majd továbbment hithirdető útján. Másfél év elég egy közösség belelkesedésére (az első szerelem ideje). Szent Pál távozása után bukkannak elő a szakadást támasztó emberi gyengeségek - sokan magukat tartják okosabbnak, vagy ők akarnak vezetők lenni -, amelyek következtében Pált is támadni kezdik. Ellene támadtak a „zsidózók”[2], a pogány vallásoktól megfertőzöttek, vagy éppen az egység titkát még kevéssé elsajátított keresztények. Célba veszik Pál emberi tulajdonságait is (10,1-18).
Pál korábban írt a közösségnek egy levelet, amelyet „könnyek levelének” nevezett (2Kor 2,3; 7,8). De ezt a levelet is nevezhetjük „könnyek levelének”, amennyiben a levél egésze arról szól, hogy Pálnak szenvedések és sértések között kellett ezt megírnia, válaszolva a személyét és megbízatását ért támadásokra.
Szent Pál „módszeréből” tanulhatunk: milyen szeretettel szól az őt megsértő korintusiakhoz (2,1-10; 7,8-16).
A levél sok lényegi tanítása - miközben a hit és a keresztény élet mély titkait fogalmazzák meg - kapcsolódik egészének témájához.
1,3-7. „Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéséből, olyan bőven árad ránk a vigasztalás” „Ő vigasztal meg minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat, azzal a vigasztalással, amellyel ő vigasztal meg minket” (1,4-5)
4,7-12 „Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk…”
12,7-10 Isten „azt felelte: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé…”
13,11-13 „Örüljetek, tökéletesedjetek… legyetek egyetértők, éljetek békében. Akkor veletek lesz a béke Istene.”
A 2. Korintusi levél fényt vet arra, milyen szenvedésekben – megbotozásokban, megkövezésben, többször hajótörésben, éhezésben, üldöztetésekben – volt része útja során (2K 11,22-29); illetve milyen körülmények között hirdette tovább Krisztust, és tudta kimondani: „örvendjetek az Úrban szüntelenül” (Fil 4,4.)
Ige: „Háromszor kértem az Urat szűnjék meg (gyengeségem), de azt felelte. Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé. Örömest dicsekszem tehát gyöngeségemmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.” (12,9)) – Szent Pál is küzdött emberi tehetetlenségével. Jó tudnom. Saját erőmből én sem tudom végigjárni az utat, amelyre lelkiismeretem, illetve Jézus és a Lélek hív, csak Isten erejében. Tegyem Isten elé gyengeségeimet: valljam meg hogy kicsi, tehetetlen vagyok – de egész hitemmel próbáljam kimondani: Megváltó Jézus, hiszek Benned, a Te erődben. És az Ő erejében kezdjek újra. Kezdjek örömmel hinni: elhinni, hogy Vele képes leszek legyőzni mindazt, amit nem sikerült eddig legyőznöm.… Minden nap (minden órában) újrakezdeni a hitben, ez a szentség útja, ez volt szent Pál útja is. Így halt ki belőle a büszkeség – és tudta betölteni őt Jézus. („Élek, de már nem én élek, hanem Jézus él bennem.”)
[1] Jn 17,20k; Mt 16,18; 18,18-20; Főparancs; Gal 5, 14-15; Ef, 4,3-4; Fil 2,2-3; Kol 3,14-15; 1Pt 4,8
[2] a zsidó vallási szabályok betartását kívánók